Kertész Zsolt

feltaláló, jógatanár

Debrecenben születtem, 1942-ben.  Apám  hívatásos katona volt a Horthy  rendszerben. A Rákosi diktatúrával való szembenállása miatt „B” listára tették, és emiatt nem kaphatott állami vállalatnál állást.  Életünkre a szegénység volt jellemző.  

A sors kegyéből  az iskolákban, ahova jártam, voltak remek tanáraim is. Így fordulhatott elő, hogy 1960-ban az országos műszaki tanulmányi versenyen az én helyezésem volt a legjobb.

1965 óta a Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutató intézetében dolgozom.  A fizikai kutatásokat szolgáló elektronikai műszereket tervezek, fejlesztek  azóta is.

1986-ban ,  súlyos betegséggel küzdve, elkezdtem  az ashtanga jógát megtanulni és gyakorolni.  

1988-ban erdőlakó lettem. A jóga, az erdei  lét, a második feleségem támogatása, a megszerzett emberről szóló tudás eredményezte, hogy életben maradtam.  

1999-ben a vanaprasta  életszakasz számomra véget ért, és ismét debreceni lakos lettem.   A jógát elkezdtem tanítani, mert úgy éreztem, hogy  az ismereteim, amihez ugyan  a sors kényszerítő ereje révén  jutottam, mások számára is érték lehet.

A  spiritualitás is belépett az életembe. Az ezredforduló táján egy jógatáborban, Püspökszentlászlón történt, ahol a táborvezető Bakos Attila volt. Azóta  tudatosabban keresem a válaszokat a létezésünk nagy kérdéseire: ki vagyok, mi a dolgom itt, hogyan tudok teljes életet élni.

Kertész Zsolt, jóga nevem: Jaykrsna